Szellemidézés és Spiritizmus:

Néhány híres kísértethistória és a spiritizmus, ami ismét nagyon nagy divat lett. Lehetnek bármilyen korok, lehetnek bármilyen felvilágosult vagy fejlett tudománnyal rendelkező országok, az emberek hisznek a kísértetekben, a szellemekben és abban, hogy van élet a halál után. Az ezzel kapcsolatos irodalom azt írja, hogy azok az emberek, akik egész életükben gonoszak voltak, nem törődtek más emberekkel, csak a saját életükkel; gyilkoltak, raboltak, kihasználtak másokat, azok a haláluk után szellem alakot öltve is gonoszak maradnak. Ezek a lelkek itt keringenek és ezek a kárhozati lelkek megváltásra várnak. A Biblia, a vallások a pokolt emlegetik és a pokol minden kínját szenvedő gonosz lelkekről írnak. A halálutáni észlelések, vagy a halálból visszajött emberek beszámolói is alátámasztják ezt. A katona az elkárhozott lelkeket is látta. Ezek önmagukkal vannak elfoglalva, és viszik tovább tetteik következményeit. Azonban nagyon sokat tehetünk értük. Ha imádkozunk értük, ha gyertyát gyújtunk a megváltásukért, előbb-utóbb rá fog találni minden ilyen lélek arra a tündérre, akinek a csókja felébreszti és megváltja őket a bűneiktől. Tehát aki életében gonosz volt, annak valamiféle büntetést meg kell élnie a másik oldalon és ez a büntetés az elmondottak szerint az, hogy mindazt a borzalmat, amit ők másokkal tettek, át kell élniük, mintha velük történt volna. Ez valahogy igazságosnak tűnik.

            Egy kedves szeretetre méltó hölgy története: Nagyon sok rossz történt vele az elmúlt évben, összecsaptak a hullámok felette, gyermeke szeretetlensége, hat haláleset a családban egy év alatt, pártalansága, anyagi gondok, szóval egyszer csak úgy érezte, hogy nem akar tovább élni. Egészségügyi dolgozó lévén, azt a halálnemet választotta, hogy gyógyszert szed be és az át fogja segíteni a másik oldalra. Elmondása szerint mindezt végső elkeseredésében hideg fejjel gondolta végig és úgy érezte, neki az életből elege van és nagyon kérte a jó istent, bocsásson meg, hogy nem tudja véghez vinni életének a hátralévő szakaszára kijelölt dolgokat, nincs ereje és nem akar élni tovább. Összeszedett rengeteg gyógyszert, szépen fogta magát, zsebre vágta, illetve nem is zsebre vágta, hanem egy kis tálba tette. Vitt magával folyadékot és amint bandukolt az utcán kifelé egy kis erdőrészhez, szépen szedegette be a gyógyszereket, és mire odaért, az összes gyógyszer eltűnt a kis tálkából. Elmesélte, hogy csodálatosan szép csillagos este volt, és ahogy ott ült és nézte a csillagokat arra gondolt, hogy nemsokára már ő is köztük lesz. Ettől a pillanattól kezdve másra nem emlékezett, és ahogyan az az ilyen esetben történni szokott, mentők, gyomormosás, s egyszer csak felébredt a kórházban. Most jön a történet érdekes része, mialatt kómában volt, azt érezte, hogy egy forgószél viszi át őrületes sebességgel egy alagúton, amikor kiért, csodálatosan szép helyen találta magát, ahol gyönyörű zene szólt, olyan, amilyet soha életében nem hallott. Minden színes volt, minden ragyogott, a lepkéktől kezdve a csodálatos virágokig, és állatokig. Nagyon nagy szeretet és béke járta át a szívét. Egyszer azonban megjelent az édesanyja, aki már évekkel ezelőtt meghalt, rámutatott, és azt mondta: neked még nem jött el az időd, neked vissza kell menned. Neked a földön van még dolgod, amit el kell végezned. Menj vissza lányom! Az édesanyjából szeretet sugárzott, de teljesen egyértelműen azt mondta, hogy vissza kell menni. Elmondása szerint azóta rendeződtek a dolgok, és mégis nagyon fáj a szíve, hogy nem sikerült ott maradnia, bár tudja, hogy nem teheti meg még egyszer az öngyilkosságot. Az élmény, amit átélt, azt sugallja neki, hogy van túlvilág, és a haláltól nem kell félni.

             Egy másik fiatalasszony mesélte, hogy szülésnél hirtelen megállt a szíve, ő azonban azt látta, hogy kétségbeesetten élesztik, nagy-nagy energiával az orvosok, hallott minden szót, látta minden szekrény tetejét, hallotta a szavakat, hogy vissza kell hozni őt, a gyerek már megszületett, éppen pár perces volt, amikor megállt a szíve és ő átment a másik oldalra. Egyszer csak tovább repült és úgy érezte, hogy a felhők fölött van. Gyönyörű, szépséges zenét hallott, valami egészen csodálatosan szépet, és nagyon boldog volt. Egyszer csak hallotta a kisfia hangját – kisfiút szült –, „Anyám, anyám szükségem van rád”. Akkor egy kéz megragadta nagyon erősen és azt mondta, hogy vissza kell menned a földre, a te időd még nem jött el. Visszajött; s amikor a testébe visszahuppant, akkor hallotta, hogy fellélegzik mindenki, kiabálják hogy él, él, él. A másik oldalon töltött idő élménye azonban örökké a szívében maradt. Elmesélte még, hogy egyszer Párizsban járt, amikor az utcán egy zeneboltból kiszűrődve hasonló zenét hallott, bement és azonnal megvette a kazettát.

            A szellemvilággal való kapcsolatról, a szellemvilág létezéséről, a kísértethistóriákról, annyit lehetne írni, hogy sok-sok kötetnyi könyv töltené ki. Van is erre vonatkozó sok leírás és tapasztalat. Szellemek tehát vannak. Jók és rosszak egyaránt, meg is lehet hívni őket és ennek egyik módja a spiritizmus.