Az utóbbi évek szinte tudományos szintre emelték a hipnotizálást, a meditációt, amelynek azonban ősi hagyományai vannak, hiszen a keleti filozófia, akár csak a keresztény vallás is, ami az imádságot jelöli meg mint kapcsolatteremtő eszközt, régen foglalkozik ezzel. Azonban ebben az ún. új kor mozgalomban az ezredfordulón az új ezred kezdetén a meditáció, az önmegismerés nagyon fontossá vált, nagyon sok embercsoport foglalkozik vele, különféle aspektusokból megközelítve. Vannak modern meditálási technikák, vannak az indiai jóga alapján nyugvó meditálási technikák, mind-mind az célozza meg, hogy saját magunkkal, saját magunk megismerésével az életutunkat tisztázzuk, vagyis hogy mi végre jöttünk a földre. Hogy a gondolat honnan jön és miért van pillanatonként új és új gondolat az agyunkban, már régen megmagyarázták a tudósok, miszerint bizonyos kémiai folyamatok, amik a szervezetben végbemennek hozzák létre. A gondolatoknak teremtő erejük van. Az emberiség nagy százaléka a negatív gondolatokat termeli, a negatív gondolatokkal van az agya tele. Ezt részben már gyermekkorban belénk nevelik, részben a dolgoknak saját magunkra vetített hitetlenség eredménye, de mindenféleképpen rossz irányba visz. A gondolat teremtő erejénél fogva képes megteremteni körülöttünk a jó dolgokat és képes megteremteni a negatív dolgokat. A meditáció nagyon segíti a gondolataink karbantartását, azt hogy kiűzzük magunkból a pesszimizmust és azt a szlogent: "hogy nekem úgy sem sikerül semmi", "hogy nekem egész életemben pechem van"; és sorolhatnám oldalszámban azokat a gátló dolgokat, amik tulajdonképpen akadályként megjelennek az életünkben és saját magunk hozzuk létre. A legnagyobb szükség a pesszimista gondolatok kiűzése irányába mutat. Ezért szeretnénk a gondolatok szépségének, a saját jövőnk érdekében a sorsunk jobbra fordulását célzó és segítő technikát ismertetni. Ez a meditáció. Ami csodálatos benne, hogy semmi különleges eszköz, semmi különleges dolog nem szükséges hozzá, csupán egy csendes, nyugodt hely, ahol leülhetünk, ahol nyugalomra, a békére lelhetünk, amit csakis a lelkünktől kaphatunk.

               Leülünk tehát egy kényelmes székre, behunyjuk a szemünket és engedjük áradni magunkban a csöndet. Az első pillanatokban nem igazán sikerül, hiszen gondolatok ezrei száguldoznak az agyunkban, egymást kergetve, de mindezzel ne törődjünk, vegyünk egy mély lélegzetet, s egyszer csak észrevesszük, hogy csendesednek, csendesednek a rohanó gondolataink. Ha tovább élünk és nem figyelünk az agyunk termelte ezerféle gondra, lassan megszületik bennünk a csönd. Ez a csönd, ez a fantasztikus teremtő csönd adja meg a lehetőséget, hogy a belső énünkkel előbb-utóbb találkozzunk. Sok-sok meditációs gyakorlat létezik, és ez jó. Lehet, hogy valaki számol 20-tól 0-ig, 10-től 1-ig, 3-tól 1-ig, a befele menetelnek különféle különféle formáit képzelve el. Valaki egy rózsát néz, valaki gyertyát gyújt, valaki félig nyitott szemmel gömböt néz, mindnek-mindnek az a célja, hogy megleljük a belső csöndet és a világgal összefüggő gondolatainktól el tudjunk szakadni. Ha ezt nap mint nap megtesszük, és nap mint nap csak tíz percet szánunk arra, hogy csöndes, nyugalmas helyen, behunyt szemmel, egy-két mély lélegzetet véve hagyjuk, hogy a belső csendünk megteremtődjön, különös dolgokat fogunk tapasztalni. Egyszer csak meghalljuk a belső hangot, ami tulajdonképpen mi vagyunk, aki tudja múltunkat, jelenünket és jövőnket. Ezen a belső énünkön keresztül fellebbenthetjük a fátylat és belenézhetünk és másik dimenzióba, ahol a szellemvilág többi lakójával találkozhatunk. Mindnyájunknak vannak szellemi segítői, van védangyalunk, és életünk során több szellemi társ van mellénk rendelve, hogy utunkon kísérjen és segítsen. Ezeknek a hangját, ezeknek az intelmeit csak úgy tudjuk meghallani, ha megteremtjük ezt a bizonyos belső csendet, ahol ők nagyon is hallhatók. A modern "New age" mozgalom tulajdonképpen azt célozza meg, hogy az embereknek az a része, akit érdekel az ezoterika, akit érdekel az, hogy mi van a másik oldalon, hová megy és milyen körülmények között fogja találni magát halála után, azoknak megteremtődött az a lehetőség, hogy menet közben, már az élet során a másik oldalról segítséget, intelmeket és olyan útmutatásokat kapjon, ami tisztázza, hogy mi a szerepe ebben a reinkarnációban a földi útján. Azok az emberek tehát, akik az elmélyülésnek ezt a formáját választják, akik nem sajnálják maguktól az időt, hogy befelé fordulva, elméjüket lecsendesítve lelkük hangját fölnagyítsák, azok az emberek nem fogják egyénileg kapni az ő lelki szellemi vezetőiktől, hogy mik a teendőik, mit kell csinálniuk, s minden jövőjükre vonatkozó utasítást. A meditációs gyakorlatokat, a belső csend megteremtését, a nyugodt perceket ne sajnálják önmaguktól, mert ehhez nem kell pénz, nem kell befektetés, csak önmaguk idejéből kell egy icipicit elvenni, és ez nemcsak lelkünket, hanem egészségünket is segíti.