Az Ablak

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.

Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségröl, gyerekekröl, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idöt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvö embert egy idö után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta öket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett.

Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta.

Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítö részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvö behunyta a szemét és maga elélé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetröl beszélt.

Bár a folyton fekvö ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte öket a másik érzékletes leírása alapján.

A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülö növér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belsö ágyon fekvö beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A növér szívesen segített, kényelembe helyezve öt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.

Megkérdezte a növért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.

A növér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.

Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat,nem törödve saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük öket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
Minden nap ajándék az élettöl, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges.

Ennek a kis történetnek nem ismerjük az íróját.de szerencsét hoz Rád, ha továbbítod azoknak, akiket kedvelsz és szeretsz - minél több embernek küldd el. Ne tartsd meg magadnak ezt a levelet, inkább küldd tovább.
Egyszerűen csak küldd el azoknak, akiknek szerencsét kívánsz.
Meglátod, hamarosan valami jó történik Veled néhány napon belül.
Hogy ez mennyiben igaz, vagy sem, fogalmam sincs, de a történet számomra elég ahhoz, hogy megosszam veletek!